Közzétéve itt: programajánló
A közmédia és
a Capa Központ közös szervezésében 2018.
november 5-én, hétfőn, 18 órától a
legendás fotóriporterre, Friedmann Endrére, az MTI
örökös tudósítójára
emlékezünk.
Helyszín: Capa Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)
Az eseményen való részvétel ingyenes.
A vendégeket köszönti Kőrösi Orsolya, a Capa Központ ügyvezetője és Cseke Csilla, az MTI Fotószerkesztőségének vezetője, az emlékezés kezdeményezője.
A köszöntők után vetítéssel egybekötve idézi fel Friedmann Endre alakját, életművét Benkő Imre és
Czimbal Gyula, az MTI volt és jelenlegi fotográfusai, valamint Kincses Károly fotómuzeológus.
Kincses Károly: Friedmann Endre, akiből nem lett Robert Capa
A magyar fotográfia gazdagságát mutatja, hogy nekünk még Friedmannból is több van.
Találkozhattak volna.
Kezet rázhatott volna a két Friedmann Endre például 1948-ban, amikor Robert Capa Budapesten járt.
Ő 1913-ban született és meghalt 1954-ben, a másik, akiről most szó van, 1934-ben született és még
nem oly régen is megivott velem egy pohár házi főzésű sört egy Duna-parti étteremben.
Friedman élete is telis-tele volt hihetetlen történetekkel, miként Capának, legfeljebb másfélékkel.
Az 1948-as randevú elmaradt, s a mi Friedmannunk csak 1963-ban tudta meg,
hogy világhírű elődjével azonos nevet visel.
Azt mondanom sem kell, hogy az a másik meg sohasem értesült itthon ragadt kollégájáról.
Pedig sorsuk több ponton is találkozhatott volna a már említetten kívül is.
Mindketten fotóriporterek voltak, mindketten fényképeztek itthon és a nagyvilág számos pontján,
mindketten megjárták – majd húsz év különbséggel – Vietnam poklát, igaz, csak egyikük jött onnan vissza
a saját lábán, bár az ő életéért sem adtak volna egy fabatkát sem, olyan fertőzést hozott haza.
Mehetett volna külföldre, hívta a Paris Match és a Stern is, de ő nem ment.
Valószínűleg ezért nem csinált világra szólóbb karriert, pedig sok mindene adott volt hozzá.
Tehetsége, szeme, munkabírása, a fényképezéshez való viszonya, ezek mind,
mind nagyon rendben voltak, vannak.
De az ő esetében is bebizonyosodott, hogy Magyarország nem képes az itt született, itt tanult,
itt felnőtt tehetségeit megfelelően helyzetbe hozni.
Sem akkor, sem most.
Maradt Friedmann-nak az MTI, melyhez élete végéig, több mint fél évszázadon keresztül hűséges maradt.
Tizenhét éves korában lépett be az MTI ajtaján, melyet akkor még Magyar Fotó Állami Vállalatnak hívtak, s tulajdonképpen a haláláig ugyanott dolgozott. Negatívok, képek százezrei viselik MTI-s kódját: Fri.
Friedmann-nak szinte mindent kellett fényképeznie.
Kivételesen erős volt az életképek, apró, hétköznapi történetek, emberi karakterek ábrázolásában.
Számtalan közéleti eseményen fényképezett, az április negyedikék, május elsejék, november hetedikék, a VIT-ek,
a szolidaritási nagygyűlések, az úttörő, a KISZ, az Ifjú Gárda, a csehszlovákiai dicstelen bevonulás, a szovjet
csapatok kivonulása…
mindmegannyi szelete az 1950-es évek közepétől a rendszerváltásig és szinte máig tartó időszaknak.
1973-ban több mint négy hónapot töltött Vietnamban.
A rákövetkező évben a Bien Hoában készült, Fogságból a szabadságba képsorával elnyerte a World Press Photo aranyérmét.
(És nem ez volt az egyetlen
elismerése.)
Friedmann Endrének fotóriporter volt a foglalkozása, fotográfus a lelke, és sok, nagyon sok képe került át a fotóművészeti szférába.
Mi meg már csak emlékszünk rá…
Nyomtatás
Közzétéve itt: programajánló
WEEGEE
A HÍRES, 1935-1960
New York fogalom mindenki számára, a város, amely a fotó-és filmtörténetben sok fotóst
és filmrendezőt megihletett.
A gazdagok és szegények, a csillogás és a bűnözés városa, ahol bármikor bármi megtörténhet.
Tudta, érezte ezt annak idején a vicces kinézetű és többnyire furcsa, kemény, torz fényképeket készítő
Arthur Fellig, nicknevén Weegee, akinek autósrádiója összeköttetésben állt a rendőrséggel, így
gyakran hamarabb érkezett a helyszínre, mint a rendőrök.
Kizárólag éjszaka, vakus géppel dolgozott, egyike volt az elsőknek, akik a fotótörténetben
vakus fényképezőgépet használtak.
A Mai Manó Ház múzeumpedagógiai foglalkozásán három különféle nézőpontból közelítünk a kiállítás anyagához,
egy pszichológus, egy fotográfus és egy fotóesztéta segítségével érezzük át és játsszuk el, alkotjuk meg és beszélünk róla – vagyis dolgozzuk fel, mit és kiket láthatunk Weegee képein, hogy mitől váltak képei megkerülhetetlenné és milyenek lehettek azok a helyzetek,körülmények, amelyekben Weegee alkotott.
Munkássága nem csupán a témái miatt vált ismertté, képeinek művészi ereje, drámai hatása, nyers realizmusa
úttörő hatással voltak az elkövetkező fotográfus nemzedékekre.
A foglalkozás során körüljárjuk a bűnelkövetés lélektanát, belekóstolunk a vakuval fotózás rejtélyeibe, és megpróbáljuk megérteni miért és milyen művészeti értéke lehet Weegee képeinek.
A foglalkozás felépítésével, módszertanával, a dinamikus nézőpontváltásokkal az interaktivitásra helyezzük a hangsúlyt.
A FOGLALKOZÁS SORÁN HASZNÁLT LEGFONTOSABB ESZKÖZÖK, MÓDSZERTANOK ÉS
PEDAGÓGIAI CÉLOK:
-drámapedagógia, kooperatív technikák, művészetterápiás eszközök
-vizuális kommunikációs eszközök használatának elsajátítása (fényképezőgép, festés, storyboard)
-vizuális és verbális készségek fejlesztése
-empátiás készségfejlesztés
-bűnmegelőzés
A FOGLALKOZÁST VEZETŐ TANÁROK:
-Pál Gyöngyi fotótörténész, fotóesztéta
-Trembeczki Péter fotográfus
-Zách Anita pszichológus
A foglalkozások ára:
950 Ft/ fő, melynek ára a foglalkozás
és a kiállítás árát egyaránt tartalmazza.
A foglalkozások időpontja előzetes időpont egyeztetés alapján történik!
Nyomtatás
