I. gyakorlat: csavarok
Megbízóm, a Visimpex-Hungary Kft. a közelmúltban költözött új telephelyre, a Győri Nemzetközi Ipari Parkba. Az ügyvezető igazgató, Kosár Dezső – meggyőződésem szerint kiváló amatőr fotográfus – megmutatta a kötőelemekről készült fotóit. „Nem ilyet szeretnénk” – közölte. A felkérés így szólt: „csavarfotókat mi is tudunk készíteni”. Teljes egészében alkotói szabadságot kaptam megbízómtól. „Olyat szeretnénk, amelyek méltán díszítik az új ügyfélfogadót, valamint az irodákat”. Átmentünk a raktárba, ahol kiválogatták számomra a cég által forgalmazott termékcsoportokat, valamint szabadon garázdálkodhattam a csavarok, anyák és még ki tudja mi minden között.
Fogtam a dobozt és a stúdióban kibontottam, gondosan szétraktam a zacskókat és …. ennyi. Semmi nem jutott eszembe, mit lehetne kezdeni egy csomó nagyon fontos és hasznos termékkel, ami sok mindennek nevezhető, csak fotogénnek nem.
Mivel nem volt határidőhöz kötve a megrendelés, volt időm „bőven” az egyéb megbízások közötti időkben gondolkodni.
Imádom a köveket, egész komoly kis gyűjteményem van belőlük a stúdiómban, nagyon sokszor jól használhatók kellékként tárgyfotók készítéséhez. Ez adta az ötletet: a fém, a csavarok szabályos rideg, ember által tervezett tárgyszerűsége és a kövek szabálytalan, a természet alkotta esetlegességének az ellentéte. Erre építettem fel koncepciómat.
Szeretném bemutatni, miként készült el a fotó.
Első lépésként összeválogattam a kellékeket. Kiválasztottam azt a kötőelemcsoportot, amelyet most fényképezni fogok. A stúdióban lévő kőgyűjteményből – amelynek nagy része az Adriai-tenger mellékéről származó mészkő – megkerestem a legmegfelelőbbet.
Jött az első probléma, ha csak „simán” lerakom a csavarokat, nem fognak elkülönülni egymástól, beleolvadnak a háttérbe. Valamiképpen meg kell emelni a kompozíciót. De hogyan?
Felnéztem a kellékes polcra és megakadt a szemem egy dobozon: műjég volt benne. Itt a megoldás. Emelni lehet vele, áttetsző, sem a tárgyakat, sem a hátteret nem fogja jelentősen befolyásolni.
Összeraktam a tárgyasztalt, amit jelen esetben két asztalbak és egy gyalult tölgydeszka alkotott. Megfelelő magasságra állítottam. Elővettem a fotóállványt, és nagyjából beállítottam a tárgyasztal magasságához, olyan formán, hogy a középoszlopot tudjam emelni, süllyeszteni. Nagyon jó szolgálatot tesz ilyenkor, ha a középoszlop fogasléces megoldású.
A felvétel elkészítéséhez digitális fényképezőgépet használtam, amelyet IEE1394 csatlakozón keresztül összekötöttem hordozható számítógépemmel, amelyben 2,4 Ghz processzor és 1 Gb RAM dolgozik. A fényképezőgép programja lehetővé teszi, hogy a teljes vezérlést a számítógépről végezzem, és a mentés is ide történjen. Azért egy 15 colos monitor sokkal jobb vizuális ellenőrzést tesz lehetővé, mint a fényképezőgép hátsó kijelzője, és nincs gond a memóriahellyel.
A kompozíció felépítése után következett az elképzelt világítás beállítása.
Ennek megtervezéséhez a háttérként szolgáló mészkőlap adta az alapötletet. A barnás vörös színnek nagyon jó kontrasztja a kék (meleg-hideg színek). A legszebb plaszticitást a tárgyak fotózásánál a 90-180 fok között elhelyezett ellenfény adja. Az itt lévő 1000 Ws teljesítményű stúdióvakura egy standard reflektort helyeztem, ami kapott egy kék szűrőfóliát, a fény jellegének módosításához pedig egy lágyító fóliát helyeztem be a szűrőtartóba a méhsejtrács elé. A fénykapukat úgy állítottam be, hogy a kóbor fényeket kiszűrjem.Az így kialakított világítás nagyon kemény, kontrasztos és túl kék lett. Szükség volt további fényképző eszközök használatára.
Derítésnek elhelyeztem egy további 1000 Ws-os vakut, amelyre 75x135 centiméteres Ultra Softbox II. tettem fel úgy, hogy a belső lágyító textilt kiszereltem. A fémtárgyak fényképezésénél az anyagszerűséghez hozzátartozik a csillogás.
A lámpa bekapcsolásával már megjelentek az elképzelt fényhatások. Adódott viszont egy probléma: túlságosan kék lett a jégkocka és a csavarok s em voltak valami izgalmasak, továbbá a háttér vörösét a kék tompította.
Valahogy meg kellett oldani a problémát.
Elővettem egy újabb 1000 Ws-os vakut, amit elhelyeztem a kék fényt adó lámpával ellenkező oldalon, megközelítőleg szemben. Erre egy 7 colos, szemcsés ezüst reflektort helyeztem méhsejtráccsal. Mivel a háttér vörösét szerettem volna erősíteni, elé helyeztem egy narancsos szűrőfóliát.
Bekapcsolásával megjelentek azok a fényhatások, amelyek az elképzelésemben éltek.
Ezt követően már csak a fényhatások finomhangolása volt hátra. Számomra a legszebb hangulatot az alábbi beállítások adták. A kék fényű vaku teljesítménye teljes fényerőn volt, mivel a lágyító fólia, kék szűrő, méhsejt jelentősen lefogja a fényteljesítményt, valamint ez volt a legmesz-szebb. A narancsszűrős lámpa teljesítményét 1/8-ra állítottam, a derítést adó harmadik vakut a softboxxal
1/16 fényerőben határoztam meg.
Ezt követően fényt mértem. Az expozíciós időt 1/30 s-ban határoztam meg, a blendeérték f 19.
A felvétel elkészítéséhez 100 mm gyújtótávolságú makroobjektívet helyeztem a fényképezőgépre, amely a szorzószám miatt 150 mm-nek felelt meg. A vakuk elsütéséhez szinkronkábelt használtam, mivel az infrakioldó fénye a csavarokon meglátszódik.
A próbafelvételek elkészítése után némi hiányérzetem támadt. Jeget használtam a kompozícióban, ez mindig olvad, hiányzik a víz. Szemcseppentő segítségével néhány vízcseppet helyeztem el.
A végső változat RAW formátumban került mentésre a számítógép merevlemezére.
Mivel a laptop monitorját nem igazán tartom alkalmasnak a végső színbeállítások elvégzésére, így az utólagos számítógépes feldolgozást az asztali számítógépem monitorján végeztem el. Igyekeztem kihasználni a RAW formátum nyújtotta minden előnyt. A végső kép 4256x2848 pixel méretű TIF lett, mivel ez a fényképezőgépem legnagyobb felbontása. Az apróbb hibák retusálását és a pontos színbeállítást követően 30x40 centiméteres nagyítás készült belőle.
fotográfus
Cimkék: : fotósuli