A hiúz (Lynx lynx)

Közzétéve itt: Expedíciók

A hiúz a macskafélék családjába tartozó, ragadozó emlős. Elterjedési területe egykor a Föld északi féltekéjének szárazföldjeit foglalta magába. Napjainkban, Ázsiában, Alaszkában, Kanadában, az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen kicsi, ritka az állománya. Magyarország területén előforduló, vadon élő hiúzok a kárpáti (Lynx lynx carpathica) alfajba tartoznak.

Néhány évszázada a hiúz általánosan egész Európában elterjedt volt, ám az erdők feldarabolása és kitartó üldözésük eredményeképpen a XX. század közepére a kontinens nyugati feléről és Magyarországról szinte teljesen eltűntek. A kárpáti hiúzok határainkon kívül Románia, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és Albánia erdőségeiben is élnek. Magyarországi állománya az ideális élőhelyek csökkenésével erősen megritkult, ezért a faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

A hiúz rendkívül impozáns, erőt sugárzó ragadozó nagymacska, mely a nagy kiterjedésű, sűrű erdőségeket kedveli, különösen akkor, ha az erdő sziklás tisztásokat is rejt. A hiúz testhossza 70–100 cm körüli és 15–20 cm-t tesz ki az állat farka. Vállmagassága átlagosan 70 cm, testsúlya 20-38 kg is lehet. Gyönyörű pettyes bundája miatt mindig is vadászták a hiúzt. A többi macskafélétől könnyű megkülönböztetni sajátságos szakálláról és feltűnő, jellegzetes füleiről, melyek hegyén szőrbojtot visel. A fülszőrzetek fontos szerepet töltenek be a hangok felfogásánál, növelve a hiúz esélyeit vadászatkor.

Aktív ragadozó, Közép-Európában őzre, siketfajdra, különféle madarakra, kisrágcsálókra, nyúlra vadászik, de éppúgy szerepelnek étlapján rókakölykök, szarvasborjak vagy vadmalacok is. Magányosan élő állat, territóriumának nagysága változatos méretű, ott tanyázik, ahol elegendő táplálékot talál. Egy hím körzete 50 négyzetkilométer, gyérebb zsákmánysűrűségnél akár 100 négyzetkilométer kiterjedésű territóriumot is birtokolhat. A terület központjában, földi üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát. Sötétedéskor és éjjel indul vadászni, nappal kiugró sziklák alatt pihenéssel tölti idejét. A párok csak a párzási időszakban, február és április első fele között vannak együtt. A vemhességi idő 70 nap, az utódok száma ellésenként 2-3 szokott lenni. A kölykök 2-3 éves korukban válnak ivaréretté.

Mostani fotóskalandunk célkitűzése az európai hiúz megörökítése volt. Mivel a teljesen vadonélő állomány elsősorban éjszaka figyelhető meg, fényképezésük elég lehetetlen feladatnak tűnik. Az esztétikus és hőn áhított fényképeket a Németországban található Bayerische Wald Nemzeti Park területén kialakított vadrezervátumban lehet elkészíteni. Itt tulajdonképpen egy visszatelepítési program keretében a hagyományos élőhelyén figyelhető meg a ragadozó.
A nemzeti park munkatársa megnyugtatott bennünket, hogy az itteni hiúzok megszokták az ember jelenlétét, és nem zavartatják magukat, nyugodtan fényképezhetünk. Mindenesetre mi kifigyeltük, hogy a hiúzok a kora hajnali és a késő esti fényekben a legaktívabbak, ezért most sem maradhatott el a korán kelés.

Reggel hat órakor keltünk, számításaink szerint olyan fél nyolc és nyolc óra között lehet számítani a ragadozó aktivitására. Feleségemmel és fotós barátaimmal, digitális gépvázakkal és objektívekkel vágtunk neki a feladatnak. Pontosabban 1 darab Canon EOS 1DsMark II, 1 darab Canon EOS 1DMark II N, Canon EOS 5D, 2 darab Canon EOS 30D és 1 darab Nikon D200-as gépvázzal. Az artwork.hu, a Canon Hungária és a Hama Kft. jóvoltából pedig vihettünk magunkkal szuper-teleobjektíveket. 1 darab Canon 4,5/500 mm, 1 darab Canon 4/600 mm, 1 darab Nikon 2,8/300 mm,1 darab Nikon 2,8/400 mm, 1 darab Sigma 2,8/120–300 mm, 1 darab Sigma 50–500 mm és 1 db Sigma 170–500 mm-es optikát.

Korán, még a sötétben elhelyezkedtünk a leshelyeken. Ezeket a nemzeti park úgy alakította ki, hogy a hiúz jól megfigyelhető és fényképezhető legyen. A félvad környezet ellenére még ide is szükségesek a nagyobb gyújtótávolságú teleobjektívek a szép és esztétikus fényképek elkészítéséhez. Nagy izgalom és várakozás előzte meg a ragadozó megjelenését, sokszor csak egy pár pillanatra áll meg azon a helyszínen, ahol szeretnénk elkészíteni a fényképet. Pontosan ezért komoly odafigyelés, síri csend és feszült figyelem szükséges egy-egy jó kép elkészítéséhez.
Mivel az erdőben fényképeztünk a zársebesség nem volt valami ideális, 1/15 sec-ot és 1/20-ot mutatott a fénymérés f/5,6-os rekesz mellett. Ilyenkor feltétlenül szükséges a stabil állvány, a kioldókábel és a videofej alkalmazása, mert egyébként nem sok éles képpel fogunk dicsekedni. A csend pedig nyugodtságot teremt az állatokban, és ha a szerencse is mellénk szegődik, tovább lehet őket fotózni.
A hosszú várakozás sokszor örökkévalóságnak tűnt, de a rendkívüli élmény bőven kárpótolt bennünket. Minden kedves természetfotós olvasónak ajánlom, hogy legalább egyszer látogassa meg a hiúz birodalmát, fotója szép darabja lehet gyűjteményének. Így többen ismerhetik meg ezt a csodálatos élőlényt.
Talán egyszer még hazánkban is stabilizálódik a hiúz állománya, de ehhez még sokat kell tenni az érdekükben. A  megfelelő felkészültség, a professzionális technika és az elméleti segítség itt is meghozta a várt eredményt. Az elkészített felvételeket természetvédelmi kiadványra (WWF klubkártya) és előadások illusztrációiként használták fel. Mi ezzel a tevékenységünkkel állunk a „természet szolgálatában”.

Ezúton szeretném megköszönni az Artwork.hu, a Canon Hungária és a Hama Kft. támogatását és bizalmát.

Szöveg: 2007 ©  Imre Tamás
www.imre-photo.hu
Irodalom: WWF fajvédelmi program

Cimkék: : állat fotó

Nyomtatás

• Előző
• Tovább