A Vízimadarak (a lessátras technika előnyei)

Közzétéve itt: Expedíciók

Sajnos sok fiatal, tanfolyamot végzett természetkedvelő fotós idővel ráébred, hogy nincs hová mennie különleges témákat (pl.: vízimadarakat) fotózni. Illetve nem ismeri azokat a helyeket, ahol megfelelő előkészületek és az esetleges engedélyek beszerzésével ezt megteheti. Fotós barátaim és volt tanítványaim sokadszori kérésének tettem eleget azzal, hogy megszerveztem két fotóstúrát számukra.

Mostani kalandtúránk egy igazi „wildlife” természetfényképezés, amelynek sikeressége komoly előkészületek nélkül szinte elképzelhetetlen. Fotóstúránk célja a Magyarországon szép számban költő vízimadarak fényképezése volt. A cankófélék és a gólyatöcs inkább az alacsony, néhány centiméteres tocsogókat, míg a fehér nagykócsag, a szürke gém és a bakcsó a halban gazdag tavakat kedveli. Ezért fényképezésük két különböző helyszínen és tájegységben történt.

Feleségemmel és volt tanítványaimmal, lessátrak, álcahálók, digitális és analóg gépvázak és objektívek egész garmadájával vágtunk neki a feladatnak. Pontosabban három darab

Canon EOS 20D, két darab Canon EOS 10D, két darab Canon EOS 3-as és egy darab Nikon D70 gépvázzal. A Canon Hungária jóvoltából vihettünk magunkkal szuper-teleobjektíveket, egy darab Canon f/4 600 mm-est, egy darab Canon f/2,8 400 mm-est és egy darab Canon f/2,8 300 mm-es optikát. A Redwood Kft. segítségével pedig egy darab Sigma f/2,8 120-300 mm-est

és egy darab Sigma f/4,5-5,6 80-400 mm-es OS objektívet használhattunk. Saját felszereléseinkkel együtt a 10 mm-től egészen a 800 mm-es teleobjektívig volt nálunk minden.

Első helyszínünk egy elhagyatott tanya melletti kis tó széle volt. A vízimadarak kifejezetten kedvelik az ilyen zavartalan helyeket.

A fotózást megelőző napon feleségemmel és egy nagy teljesítményű távcsővel kellő távolságból tartottunk terepszemlét és megfigyeltük a madarak mozgását. A késő délutáni órákban szépen kezdtek jönni fotósalanyaink, ahogyan számítottunk is rájuk. Kinéztük a lessátrak helyét, majd csendben, észrevétlenül távoztunk.

Másnap kora délután tanítványaimmal együtt mentünk ki a terepre. Szerencsénkre nem volt a vízfolton egyetlen madár sem, ez bizonyos szempontból Fekete Orsolyajó hír, mert így nem látták a lessátor felépítését és nem zavartuk meg őket természetes tevékenységükben. Mivel heten voltunk, öt leshelyet építettünk egymás mellé, majd az egészet egy 50 négyzetméteres álcahálóval takartuk le. A tocsogó szélétől körülbelül 10-15 méterre voltunk, azért ilyen közel, mert a cankó és a gólyatöcs is kis termetű madár, ami mesz-szebbről fotózhatatlan lenne. Kockáztattunk és vártuk türelmesen a jó szerencsét. Úgy délután öt óra körül meg is érkeztek az első példányok, szóltam, hogy nagyon lassan és óvatosan kezdjük a fényképezést. A csúcsok csúcsa az volt, amikor a gólyatöcs pár ugyanúgy, mint előző este, hat órakor beszállt a vízre. Mindenki úgy nyomta a gombot, ahogy csak bírta. Naplemente után a madarak elrepültek éjszakázó helyeikre, mi kibújtunk rejtekhelyünkből és élményekben gazdagon távoztunk.

Második helyszínünk egy halgazdaság tórendszere volt. Kifejezetten a madarak számára alacsonyan tartott és halakban gazdag tavat szemeltük ki. A megfelelő engedélyeket már korábban beszereztük.

Megérkezésünk napján rögtön felépítettük fix leshelyeinket, hadd szokják jelenlétüket a madarak. A nagykócsagok és a szürke gémek sokkal éberebbek, mint a többi vízimadár, ezért csak a hajnali, háromórai kelés és a sötétben való beülés hozhatta meg fotózásunk gyümölcsét. Az eleredt eső és a szél sem tántorította vissza a társaságot a fényképezéstől: a professzionális álcázás, a technikai és elméleti segítség itt is meghozta a várt eredményt, szinte mindenkinek sikerült néhány értékelhető, szép madárfotót készíteni.

Őrültünk annak, hogy másoknak ilyen nagy élményt és boldogságot tudtunk szerezni, hiszen sokan az első igazi lessátras fotózáson vehettek részt.
Ezekkel a kis fotótúrákkal, ellenőrzött körülmények között adunk lehetőséget azoknak, akik megbíznak bennünk. Mi ezzel a tevékenységünkkel állunk a „Természet Szolgálatában”.

Szeretném megköszönni a Canon Hungária támogatását és bizalmát.

Imre Tamásné Anikó és Imre Tamás

Cimkék: : állat fotó

Nyomtatás

• Előző
• Tovább