Sigma SD 14

A hozzánk érkezett gépvázhoz kaptunk egy Sigma 15–30 mm-es és egy 150 mm-es makroobjektívet. A Sigma SD 14 lelke az előző típusokban már megismert (SD 10) Foveon X3 Pro CMOS, mely a jelenlegi vázban 14 millió pixeles felbontásra képes.

 

A hozzánk érkezett gépvázhoz kaptunk egy Sigma 15–30 mm-es és egy 150 mm-es makroobjektívet. A Sigma SD 14 lelke az előző típusokban már megismert (SD 10) Foveon X3 Pro CMOS, mely a jelenlegi vázban 14 millió pixeles felbontásra képes. Az X3 Pro teljes pixelszáma 2652x1768 mátrixrétegenként. Külön piros, zöld és kék érzékelőkből áll, melyekből összesen interpolált JPEG 4608x3072 pixeles azaz 14,1 millió pixeles felbontású képeket készíthetünk.

Az érzékelő képmérete maradt 20,7 mm x 13,8 mm, így a kisfilmes mérethez képest objektívjeinket 1,7x szorzóval tudjuk használni. Itt jegyezném meg, hogy a gép a Sigma SA bajonettjét alkalmazza, ezért csak és kizárólag Sigma objektívekkel használható.
A legfontosabb változtatások a következők: A gépváz már a RAW képek mellet képes JPEG formátumban is dolgozni. A régi 1,8” LCD-t lecserélték 2,5” megjelenítőre. Nagyon fontos változtatás, hogy a gépet elemek helyett egy saját akkumulátor táplálja. A sorozatfelvétel-készítés sebessége is változott 2,5 kép/mp-ről 3 kép/mp-re. A profi kivitelezés nemcsak a kezelőszervek áttervezésében, hanem a zárszerkezet élettartamát megnövelve 100 000 expozíciót garantál a gyártó.  
Nos nézzük, mit is tud a váz, elsőként a sorozatképes expozíciót próbáltam ki, sajnos azt kellett felfedeznem, hogy úgy 6-7 RAW kép exponálása után a gépváz hallhatóan belassult, pedig SanDisk Extreme IV-es kártyát használtam. De sebaj, valószínű, hogy a gyártó nem sportfényképezésre szánta gépvázát.
A gépváz ergonómiája viszont kifejezetten tetszett, fogásra kényelmes és a markolat hiánya sem okozott olyan érzést, mintha egy kis vázat tartanék a kezemben. A gépváz kezelőszervei jól átgondoltak és egyszerűen kezelhetők. A baloldali vezérlőtárcsával kapcsolhatjuk be magát a gépet. Itt állítható be az egyszeri, a sorozat, a 10 mp-es önkioldó, a 2 mp-es önkioldó, a tükörfelcsapás és az expozíciósorozat. A jobb oldali tárcsa választási lehetőségei profi vázra utalnak, mint a P (programautomatika), a rekesz, a zársebesség és a manuális beállítás. A gép zárszerkezete 30” másodperc és 1/4000 másodperces expozícióra képes. Természetesen manuális üzemmódban rendelkezésünkre áll a „B” idő is.
A hátsó funkciógombok közül kiemelném az ISO/WB funkciógombot, mely a hátsó LCD jobb felső oldalán helyezkedik el. Segítségével rendkívül gyorsan állítható át az ISO-érzékenység, a fehéregyensúly és a kép minősége. A többi kezelőszerv a megszokott helyén van. Az exponálógomb körüli vezérlőtárcsa nekem egy picit kényelmetlen volt, nem tudtam élességállítás mellett rekeszt előválasztani, ehhez le kellett emelnem az ujjam a gombról.
Aminek viszont örültem, az élességállítás gyorsasága rendkívül sokat javult a régi modellhez képest. A gépben összesen öt fókuszpont közül választhatunk, az élességállítási üzemmódok között folyamatos és egyszeri fókuszt találunk. Gyengébb fényviszonyok között saját AF-segédfényt használ, amellyel többméteres távolságból is élesre állíthatjuk gépvázunkat.
A vázban van beépített vaku, mely jól kialakított, elég magasan helyezkedik el, így az objektív nem árnyékol be képeinknek. A vakut használhatjuk derítésre, szinkronvakuzásra, ami max 1/180-ad mp lehet és C1, C2, C3 slave vezérlésre egy Sigma külső vakuval.
A vaku teljesítményének kompenzációja 1/3-ad Fé lépésenként adható meg, +3 és -3 Fé között.
A fényképezőgépet kipróbáltam kültéri modellfényképezésnél több ISO-érzékenységen, illetve műtermi modellfotózásnál is. A tapasztalatok a következők voltak: Az ISO 100, ISO 200 és ISO 400-as érzékenységen fényképezett képekkel semmi probléma nem volt, éles és tiszta képeket produkált. Az ISO 800 már bizony zajos volt a JPEG képeknél, de ez a jelenség a RAW képeknél nem volt annyira szembetűnő. A stúdiófelvételeket ISO 100 F/8 és 1/125 sec beállításokkal készítettem. Ott a gép hibátlan volt. Sőt, szemre briliáns színátmeneteket és elkülönülő térérzetet kaptam. A képeket a hozzá kapott Sigma Photo Pro 3 programmal dolgoztuk fel. Egy RAW kép mérete 12-13 MB, a JPEG képeké 14 Mpixelre interpolálva 8 MB körüli volt. A szoftver csak úgy, mint elődje nagyon szépen dolgozott a saját RAW képeivel. Azt már többször említettem a lap hasábjain, és ez most is megerősített ebben a hitben, hogy a saját RAW-konverterekkel sokkal jobb képminőséget érhetünk el. Végszóként RAW formátumban kiváló minőséget produkált, még 100%-os nagyításban is.   
Összegzésül: A Sigma és a Foveon együttes alkalmazása igen jó párosítás. Az SD 14 minden tudása a profizmus felé mutat, egy rendkívül jó képminőségű, stúdióban és szabadban is jól használható gépvázat ismertem meg. Az ISO növelésével zajszintje nekem még mindig picit sok JPEG ISO 800 és ISO 1600-as érzékenységen. Elsősorban a már fényképezni tudó, alkotó fotós kollégáknak ajánlanám stúdióba és kültérre egyaránt.
A SIGMA SD 14 gépvázat a Hama Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük.

Cimkék: : Sigma

Nyomtatás