Exkluzív interjú Éder Ivánnal
Mostani riportalanyunk az asztro-fotózás egyik elismert fényképésze, Éder Iván fotográfus.
Milyen indíttatás vezérelt a fényképezőgép mögé? Miért az asztrofényképezést választottad?
– Először a csillagászat érdekelt, ami még gyermekkoromban kezdődött. Az érdeklődésemet az ismeretterjesztő könyvek mellett a külföldi obszervatóriumok nagy távcsöveivel készült lenyűgöző fényképek keltették fel. Ekkor még nem gondolkodtam fotózáson. A csillagok és a mögöttük rejlő – puszta szemmel láthatatlan – objektumok csodálatos világát először vizuálisan, távcsövekkel szemlélve kezdtem „felfedezni”. Azonban idővel rájöttem, hogy a vizuálisan látható objektumoknál lényegesen halványabbakat is meg lehet fotón örökíteni, s ez a lehetőség nagyon csábított. Ez jelentette a fő vonzerőt ahhoz, hogy elkezdjek asztrofotózni.
Pontosan mióta fotózol?
– Ezt nehéz pontosan behatárolni. Mivel az asztrofotózás komolyabb technikát igényel, mint a vizuális amatőrcsillagászat, a fotózásba csak lassan folytam bele. Legelső asztrofotómat 1997 tavaszán a híres Hale–Bopp-üstökösről készítettem, ekkor azonban még csak fotóállvánnyal és egy alapobjektíves géppel voltam kénytelen dolgozni. Első távcsöves felvételemet, vagyis vezetett asztrofotómat 1999-ben készítettem.
Milyen speciális felszerelést igényel ez a fajta fényképezés, és jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?
– Az asztrofotográfiának is több ága van, más felszerelést igényel egy-egy fényes, de még távcsővel is parányinak látszó bolygó, vagy apró holdkráter részletes megörökítése, mint a halvány, úgynevezett mélyég-objektumok előcsalogatása. Utóbbi fotózásának egyik alapja, hogy hosszú expozíciókkal kell dolgozni. Lényegében bármilyen tükörreflexes fényképezőgép alkalmas erre a feladatra, amelyik tud B időt. Azonban a feladat nem egyszerű, mert a Föld forgása miatt az objektumok is mozogni látszanak az égen. Ahhoz, hogy a hosszú expozíció alatt ne mozduljon be a kép, követni kell az égbolt látszólagos elmozdulását. Ez viszonylag könnyen kivitelezhető az óragépes csillagászati mechanikákkal, amikbe egyszerű motorszerkezetet szerelnek be. Az ilyen mechanika megfelelően felállítva magától követi a csillagokat az égen. Ám ennek a pontossága mechanikai és sok más okból kifolyólag sohasem lehet tökéletes, és ha az ember már teleobjektívvel, netán távcsővel szeretne fényképezni – mert egy-egy szép galaxis vagy köd részleteit is meg szeretné örökíteni –, a kép sajnos be fog mozdulni. Ilyenkor már – mi úgy hívjuk – meg kell vezetni a felvételt. Ez azt jelenti, hogy egy párhuzamosan szerelt másik távcső segítségével folyamatosan ellenőrizni kell a követést, és hiba esetén finoman beleavatkozni, korrigálni az eltérést. A követés és vezetés kritikussága természetesen arányban van a fotózáshoz használt objektív fókuszával. Minél hosszabb telét, vagy távcsövet használunk, annál nehezebb dolgunk lesz. Az asztrofotózáshoz érdemes jó minőségű objektíveket használni, hiszen a csillagok nagyon kontrasztosan jelennek meg a képen, és az optikai hibák, mint például a színezés, vagy széltorzítás, nagyon feltűnően látszanak. A fényerő is fontos, hiszen nem mindegy, hogy f/2,8-cal például 5 percet exponálunk, vagy f/11-gyel negyvenet. Ahhoz, hogy részletesen örökítsünk meg egy-egy objektumot, minimum 300–400 mm-es teleobjektívre van szükségünk, de ez természetesen függ attól is, hogy mekkora látható átmérője van az objektumunknak.
Jelenleg egy 13 cm-es apokromatikus lencsés csillagászati távcsővel/asztrográffal dolgozom, aminek 780 mm a fókusza. Fotós nyelven ez egy f/6 780 mm-es teleobjektív lenne. Ritkán egy régi f/3,5 135 mm-es Zeiss Sonnar teleobjektívet is használok a nagyobb látómezejű felvételekhez. A fényképezőgép egy Canon EOS 350D, amit az alacsony hosszú expozíciós zaja miatt választottam. Ebben a CMOS előtti gyári szűrőt kicseréltem egy szélesebb spektrumban áteresztő filterre, ami a csillagászati felhasználás miatt nagyon előnyös, így tulajdonképpen a kamera érzékenysége is megnőtt. A fénymérés és autofókusz pontossága, a sorozatfelvétel gyorsasága itt nem szempont, kizárólag a zaj, a felbontás és a dinamika számít. Ezért fölösleges drága gépvázakba fektetni annak, aki asztrofotózni szeretne. A mechanika (állvány), mellyel dolgozom Skywatcher EQ6 névre hallgat, ez egy nagy teherbírású kínai termék, amit házi tuningolással készítettem a kellően precíz munkára. A felszerelésem lényegi része ebből áll, a sok egyéb kiegészítő felszerelést most nem sorolnám fel.
Miben változott az asztrofényképezés technikája számodra a digitális fotótechnika térhódítása óta?
-Természetesen én is kisfilmmel kezdtem, majd a megfelelő távcső beszerzése után váltottam középformátumra, egy Pentax 6x7-es gépvázra. Most, mint már említettem, egy Canon 350D-t használok. Az egyik legnagyobb változás az expozíciós idő csökkenésében mutatkozott. Diára sokszor két órát is exponáltam, most pedig jellemzően tízperces alapképekkel dolgozom. A kémiai emulziók úgynevezett Schwarzfield-effektusuk miatt a hosszú expozíció alatt nem lineárisan gyűjtik a fényt, belassulnak. Ezért kellett ilyen hosszúkat exponálni. A digitális kamerák természetesen lineárisak, így sokkal rövidebb záridő is elegendő. A 350D érzékelőjének relatíve kis mérete miatt ugyan jóval kisebb területet tudok fotózni adott optikával, de a felbontás, a határfényesség, a részletesség és a jel/zaj viszony még a 6x7-es diákét is felülmúlja. Olyan ez, mintha egy 300-as teléről váltottam volna a távcsőre. Megjegyzem, a használatos „asztro” diák érzékenysége 200-400ASA, tehát a szemcsézettségelég erősen előjött a képfeldolgozásnál. A digitális kamerák további előnye természetesen a csillagászatban is jelentkezik. Nagyon hálás, hogy egy-egy expozíció után le tudom ellenőrizni a kompozíciót, a vezetést, a fókuszálást, amiken még időben korrigálhatok, és aztán megismételhetem a képet. A dián ezek a hibák már későn, csak a laborban derülnek ki. Ugyan az objektumok legnagyobb része nem szalad el, és később is lefényképezhetőek, azért elég nagy kincs a derült, tiszta és holdmentes éjszaka, amit szeretek szürkülettől pirkadatig hatékonyan kihasználni. Továbbá örömteli, hogy a szkennelés procedúrája nem terhel a digitális technikánál. Ettől függetlenül még vannak terveim a 6x7-es Pentaxszal is.
A csillagok világában milyen témákat fényképezel szívesen?
– Mindent szeretek, ami kihívást jelent, a fényes bolygóktól az üstökösökig, de a mélyég-objektumok a kedvenceim. Ezek azok a halvány ködök, galaxisok stb., amik távcsőben is csak alig, vagy egyáltalán nem látszanak. Mivel maguk az objektumok elhelyezkedése nem változik, a képkivágást, elhelyezést igyekszem kompozíciós szempontból harmonikusan beállítani, és olyan objektumokat úgy kiválasztani, hogy az adott fókuszhoz illőek legyenek, látómezőben jól mutassanak. Szeretem a többszínű kompozíciókat, vagy a vegyes objektumtípusokat és az érdekes párosokat egy látómezőbe tenni.
Meséld el egy élményedet a fotózással kapcsolatban?
– Boldogan emlékszem vissza egyik téli élményemre, amikor a Bakony egyik legmagasabb csúcsán fotóztam. Akkor az egész országot alacsony felhőtakaró borította, ködös, lucskos időjárás volt. A magas csúcsok, mint kis szigetek emelkedtek ki ebből, ahol szikrázóan tiszta, sötét ég volt, a Tejút csak úgy hömpölygött végig az égen. A felhők letakarták a települések légkörben szóródó fényeit, így még az átlagosnál is sokkal szebb, jobb égen tudtam fotózni.
Hol találkozhatunk veled és képeiddel, illetve milyen szervezeteknek vagy tagja?
– Számos hazai lapban jelentek meg már képeim, a Meteor című csillagászati folyóiratban rendszeresen. Ezeken kívül külföldi csillagászati lapokban is egyre gyakrabban publikálok, és az interneten is gyakran kapcsolódik egy-egy fotóm tudományos jellegű cikkekhez.
Előadást tartok egy Professzionális természetfotós kurzuson. Tagja vagyok a Magyar Csillagászat Egyesületnek, és képeim ízelítő jelleggel megtekinthetőek saját honlapomon, az http://eder.csillagaszat.hu oldalon.
Fotós nyelven ez egy f/6 780 mm-es teleobjektív lenne. Ritkán egy régi f/3,5 135 mm-es Zeiss Sonnar teleobjektívet is használok a nagyobb látómezejű felvételekhez. A fényképezőgép egy Canon EOS 350D, amit az alacsony hosszú expozíciós zaja miatt választottam. Ebben a CMOS előtti gyári szűrőt kicseréltem egy szélesebb spektrumban áteresztő filterre, ami a csillagászati felhasználás miatt nagyon előnyös, így tulajdonképpen a kamera érzékenysége is megnőtt. A fénymérés és autofókusz pontossága, a sorozatfelvétel gyorsasága itt nem szempont, kizárólag a zaj, a felbontás és a dinamika számít. Ezért fölösleges drága gépvázakba 
fektetni annak, aki asztrofotózni szeretne. A mechanika (állvány), mellyel dolgozom Skywatcher EQ6 névre hallgat, ez egy nagy teherbírású kínai termék, amit házi tuningolással készítettem a kellően precíz munkára. A felszerelésem lényegi része ebből áll, a sok egyéb kiegészítő felszerelést most nem sorolnám fel.
és holdmentes éjszaka, amit szeretek szürkülettől pirkadatig hatékonyan kihasználni. Továbbá örömteli, hogy a szkennelés procedúrája nem terhel a digitális technikánál. Ettől függetlenül még vannak terveim a 6x7-es Pentaxszal is.Cimkék: : Éder Iván