Programajánló

Friedmann Endre-emlékest a Capa Központban

A közmédia és
a Capa Központ közös szervezésében 2018.
november 5-én, hétfőn, 18 órától a
legendás fotóriporterre, Friedmann Endrére, az MTI
örökös tudósítójára
emlékezünk.


Helyszín: Capa Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)

Az eseményen való részvétel ingyenes.

 


A vendégeket köszönti Kőrösi Orsolya, a Capa Központ ügyvezetője és Cseke Csilla, az MTI Fotószerkesztőségének vezetője, az emlékezés kezdeményezője.

A köszöntők után vetítéssel egybekötve idézi fel Friedmann Endre alakját, életművét Benkő Imre és

Czimbal Gyula, az MTI volt és jelenlegi fotográfusai, valamint Kincses Károly fotómuzeológus.

Kincses Károly: Friedmann Endre, akiből nem lett Robert  Capa

A magyar fotográfia gazdagságát mutatja, hogy nekünk még Friedmannból is több van.

Találkozhattak volna.

Kezet rázhatott volna a két Friedmann Endre például 1948-ban, amikor Robert Capa Budapesten járt.

Ő 1913-ban született és meghalt 1954-ben, a másik, akiről most szó van, 1934-ben született és még

nem oly régen is megivott velem egy pohár házi főzésű sört egy Duna-parti étteremben.

Friedman élete is telis-tele volt hihetetlen történetekkel, miként Capának, legfeljebb másfélékkel.

Az 1948-as randevú elmaradt, s a mi Friedmannunk csak 1963-ban tudta meg,

hogy világhírű elődjével azonos nevet visel.

Azt mondanom sem kell, hogy az a másik meg sohasem értesült itthon ragadt kollégájáról.

Pedig sorsuk több ponton is találkozhatott volna a már említetten kívül is.

Mindketten fotóriporterek voltak, mindketten fényképeztek itthon és a nagyvilág számos pontján,

mindketten megjárták – majd húsz év különbséggel – Vietnam poklát, igaz, csak egyikük jött onnan vissza

a saját lábán, bár az ő életéért sem adtak volna egy fabatkát sem, olyan fertőzést hozott haza.

Mehetett volna külföldre, hívta a Paris Match és a Stern is, de ő nem ment.

Valószínűleg ezért nem csinált világra szólóbb karriert, pedig sok mindene adott volt hozzá.

Tehetsége, szeme, munkabírása, a fényképezéshez való viszonya, ezek mind,

mind nagyon rendben voltak, vannak.

De az ő esetében is bebizonyosodott, hogy Magyarország nem képes az itt született, itt tanult,

itt felnőtt tehetségeit megfelelően helyzetbe hozni.

Sem akkor, sem most.

Maradt Friedmann-nak az MTI, melyhez élete végéig, több mint fél évszázadon keresztül hűséges maradt.

Tizenhét éves korában lépett be az MTI ajtaján, melyet akkor még Magyar Fotó Állami Vállalatnak hívtak, s tulajdonképpen a haláláig ugyanott dolgozott. Negatívok, képek százezrei viselik MTI-s kódját: Fri.

Friedmann-nak szinte mindent kellett fényképeznie.

Kivételesen erős volt az életképek, apró, hétköznapi történetek, emberi karakterek ábrázolásában.

Számtalan közéleti eseményen fényképezett, az április negyedikék, május elsejék, november hetedikék, a VIT-ek,

a szolidaritási nagygyűlések, az úttörő, a KISZ, az Ifjú Gárda, a csehszlovákiai dicstelen bevonulás, a szovjet

csapatok kivonulása…

mindmegannyi szelete az 1950-es évek közepétől a rendszerváltásig és szinte máig tartó időszaknak.

1973-ban több mint négy hónapot töltött Vietnamban.

A rákövetkező évben a Bien Hoában készült, Fogságból a szabadságba képsorával elnyerte a World Press Photo aranyérmét.

(És nem ez volt az egyetlen
elismerése.)

Friedmann Endrének fotóriporter volt a foglalkozása, fotográfus a lelke, és sok, nagyon sok képe került át a fotóművészeti szférába.

Mi meg már csak emlékszünk rá…

Nyomtatás

MÚZEUMPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁSOK KÖZÉPISKOLÁSOKNAK

WEEGEE

A HÍRES, 1935-1960



New York fogalom mindenki számára, a város, amely a fotó-és filmtörténetben sok fotóst

és filmrendezőt megihletett.

A  gazdagok és szegények, a csillogás és a bűnözés városa, ahol bármikor bármi megtörténhet.

Tudta, érezte ezt annak idején a vicces kinézetű és többnyire furcsa, kemény, torz fényképeket készítő

Arthur Fellig, nicknevén Weegee, akinek autósdiója összeköttetésben állt a rendőrséggel, így

gyakran hamarabb érkezett a helyszínre, mint a rendőrök.

Kizárólag éjszaka,  vakus  géppel dolgozott, egyike  volt az  elsőknek, akik  a fotótörténetben

vakus fényképezőgépet használtak.

A Mai Manó Ház múzeumpedagógiai foglalkozásán három különféle nézőpontból közelítünk a kiállítás anyagához,

egy pszichológus, egy fotográfus és egy fotóesztéta segítségével érezzük át és játsszuk el, alkotjuk meg és beszélünk róla vagyis dolgozzuk fel, mit és kiket láthatunk Weegee képein, hogy mitől váltak képei megkerülhetetlenné és milyenek lehettek  azok  a helyzetek,körülmények, amelyekben  Weegee  alkotott.

Munkássága nem csupán a témái miatt vált ismertté, képeinek művészi ereje, drámai hatása, nyers realizmusa
úttörő hatással voltak az elkövetkező fotográfus nemzedékekre.

A foglalkozás során körüljárjuk a bűnelkövetés lélektanát, belekóstolunk a vakuval fotózás rejtélyeibe, és megpróbáljuk megérteni miért és milyen művészeti értéke lehet Weegee képeinek.

A foglalkozás felépítésével, módszertanával, a dinamikus nézőpontváltásokkal  az interaktivitásra helyezzük a hangsúlyt.

A FOGLALKOZÁS SORÁN HASZNÁLT LEGFONTOSABB ESZKÖZÖK, MÓDSZERTANOK ÉS
PEDAGÓGIAI CÉLOK:

-drámapedagógia, kooperatív technikák, művészetterápiás eszközök

-vizuális kommunikációs eszközök használatának elsajátítása (fényképezőgép, festés, storyboard)

-vizuális és verbális készségek fejlesztése

-empátiás készségfejlesztés

-bűnmegelőzés

A FOGLALKOZÁST VEZETŐ TANÁROK:

-Pál Gyöngyi fotótörténész, fotóesztéta

-Trembeczki Péter fotográfus

-Zách Anita pszichológus

A foglalkozások ára:
950 Ft/ fő, melynek ára a foglalkozás
és a kiállítás árát egyaránt tartalmazza.

A foglalkozások időpontja előzetes időpont egyeztetés alapján történik!

Nyomtatás

WEEGEE - A HÍRES, 1935-1960

A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház tisztelettel meghívja Önt és barátait 
WEEGEE – A HÍRES, 1935-1960
című kiállításának megnyitójára





 

„Az évtized legismertebb képeit készítettem, különleges képeket, amelyek a város szívéről-lelkéről szólnak.

Ehhez kevés volt az újságok és folyóiratok profi apparátusa, ehhez kívülről-belülről ismerni kellett a várost

és szeretni.”

A harmincas-negyvenes években Weegee neve szorosan összefonódott New Yorkkal és az ottani városi élettel.

Fotóriporterként mindig az igazi sztorira vadászott, és folyamatosan úton volt, hogy megörökítse a tökéletes pillanatot.

Weegee egy depresszióval és gazdasági válsággal küzdő társadalomban szembesítette nézőit a magánnyal, a szegénységgel és a bűnözéssel.

Ugyanakkor megmutatta a szépség és a boldogság pillanatait is, mert ez is hozzá tartozott a Lower East Side életéhez, Harlemhez, Boweryhez.

A Mai Manó Házban megrendezett kiállítás – WEEGEE – A híres, 1935-1960 – az életmű legjobb képei közül mutat be 104-et, amelyek meghitt közelségből rajzolják ki New York portréját „amely a részegség, a zűrzavar és a szenvedély legvadabb pillanataiban is gyönyörű”. (William McCleery)

Weegee képei olyan lapokban jelentek meg, mint a PM Daily, a The Herald Tribune, a Sun vagy a Daily Mirror.

Fotográfiái, túlmutatva a modern városi élet puszta dokumentációján, magát Weegee-t is megörökítik, hiszen a képeket mélyen átitatja alkotójuk karaktere és életrajza.

Weegee, eredeti nevén Arthur Fellig, zsidó bevándorlók gyermekeként született a mai Ukrajna területén található Lembergben, ahonnan családjával 1910-ben New York városába emigrált.

Szegénységben nőtt fel a Manhattan szomszédságában található, túlzsúfolt Lower East Side-on.

Tanulmányait korán félbehagyta, hogy alkalmi munkákat vállalva segítse családja megélhetését.

Miután 18 évesen otthagyta a szülői házat, az éjszakákat vasútállomásokon és hajléktalanszállókon töltötte, és a nap folyamán megszerzett szerény jövedelméből élt.

Első találkozása a fotográfiával szintén egyik alkalmi munkájához köthető, amikor egy vándorfényképész mellett kellett segédkeznie.

1918-ban egy fényképész stúdióban kezdett dolgozni, majd hamarosan önálló tevékenységbe kezdett, mint vándorfényképész.

Egy pónilóval „felszerelkezve” Weegee képletesen, és szó szerint is elkápráztatta és lefényképezte a Lower East Side gyermekeit, majd a szüleiknek eladta a helyszínen előhívott képeket.

1924-ben az ACME Newspictures képes hírújságnak kezdett dolgozni, mint segédlaboráns, egészen addig, míg végül 1935-ben elindította szabadúszó sajtófotográfusi karrierjét.

A biztos megélhetése és saját arculatának kialakítása érdekében éjszakai fotózásra specializálódott, hogy emberi drámák és szenzációk pillanatait örökítse meg, ami után az újságok sóvárogtak.

1938-ban, mint sajtófotós, elsőként kapott engedélyt arra, hogy gépkocsijába rendőrségi rádió adóvevőt telepítsen.

Az autóban emellett egy sötétkamrát is elhelyezett, amely lehetővé tette számára az elkészült fénykép azonnali előhívását.

Nem volt fotográfus, aki nála előbb ért ki egy szenzációs esemény vagy bűncselekmény helyszínére, és senki sem tudott addig olyan felvételt készíteni, amit még aznap éjjel megkapott az újság, hogy a másnapi hírek címlapján közölje.

Weegee munkássága azonban mégsem csupán a témája miatt vált ismertté, képeinek művészi ereje, drámai hatása, nyers realizmusa, éles kontrasztjai úttörő hatással voltak az elkövetkező fényképész nemzedékekre.

1943-ban és 44-ben Weegee nagyszabású kiállításon vett részt a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, (Museum of Modern Arts), majd 1945-ben, karrierje csúcsán munkásságát a Meztelen város címen híressé vált könyvében is megjelentette, amely elsöprő sikert aratott.

Weegee – A híres néven Arthur Fellig beírta magát az egyetemes fotográfia történetébe.

Miután 1947-ben Hollywoodba költözött, legtöbb energiáját 16 mm-es filmek készítésének szentelte.

Ugyanebből az időszakból származik a kiállítás részeként látható Weegee’s New York (1948) című film is, melyet a New York-i International Center of Photography kölcsönzött a Mai Manó Háznak.

Weegee 1952-ben visszatért New Yorkba, ahol fotográfiával kapcsolatos témákban írt és tartott előadásokat egészen 1968. december 26-án bekövetkezett haláláig.



A WEEGEE – A HÍRES, 1935–1960 a Fotóhónap 2018 fesztivál keretein belül kerül megrendezésre, mely a tübingeni Institute for Cultural Exchange és a New York-i International Center for Photography együttműködésével valósult meg.

A kiállítás megtekinthető:

2018. október 18. - 2019. január 20.
Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.
Kurátor: Baki Péter

Nyomtatás

Hasonló téma