Programajánló

A pesti nő – könyvbemutató

2018. november 23-án, pénteken, 17.30 órától a Fortepan-könyvek új kötetének, az A pesti nő című könyvnek a bemutatója lesz a Capa Központban.

„…a Fortepan-könyvek második kötetének középpontjában a pesti nő áll.

Az egészben az a legszebb, hogy a fényképezőgép lencséje előtt, legyen fotográfus és modellje amatőr vagy profi, mintha tényleg az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy Budapesti a divat fővárosa…” (Legát Tibor)

Beszélgetés a Fortepanról, a divatról és természetesen a pesti nőről Maróy Krisztina (Glamour) közreműködésével.

Hangulat: DJ Matild – Nálunk minden terc aranyat ér, dárlingom

Fotó: Bauer Sándor: Kemenes Mari manöken, 1968 © Fortepan/Bauer Sándor

Időpont: 2018. november 23., péntek, 17.30 óra

Helyszín: Capa Központ, utcafronti galéria (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)

Az eseményen való részvétel ingyenes.

Nyomtatás

Szabó Dezső: Darkroom

Könyvbemutató
2018. november 20. 18.00


Szabó Dezső Darkroom című kötete az elmúlt négy évben készült és kiállításokon korábban már bemutatott (Fekete-Fehér/Black and White, Vintage Galéria, 2015; Exposed Vintage Galéria, 2016; és A fény határai/Limits of Light Vintage Galéria, 2017) munkáiból megjelenített problémakört vizsgálja és viszi tovább.

Műfaji értelemben mindegyik sorozat a kamera nélkül készült fotografikus kép (cameraless photography) kategóriájába tartozik, mind a négy a fényérzékeny anyag, a fekete-fehér fotópapír, mint információt rögzítő és hordozó felület tulajdonságainak a vizsgálatán alapszik.

A Mai Manó Ház Napfényműtermében egy kerekasztal-beszélgetés keretében kerül sor Szabó Dezső képzőművész utóbbi években készített munkáinak az értelmezésére, a beszélgetés résztvevői: Baki Péter (a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója) Horányi Attila (művészettörténész, esztéta, a MOME Elméleti Intézetének egyetemi docense), Pfisztner Gábor (esztéta, a Darkroom előszavának szerzője) és Szabó Dezső képzőművész.

A beszélgetés moderátora: Horányi Attila.

„Az utóbbi évek munkái erősen különböznek a korábbi sorozatoktól, és nem csak abban, hogy a képek látványvilága teljesen átalakul, és a színeset felváltja a fekete-fehér analóg nyersanyag.

A képek már elvesztik hagyományos fényképi megjelenésüket, és — leegyszerűsítve — a fény nyomaivá válnak.

(…) Ami mégis megkülönbözteti Szabó Dezső szemléletmódját a korai elődökétől, az egyrészt, hogy nem a képrögzítés puszta lehetősége foglalkoztatja, de nem is az a felismerés, hogy hogyan lehet képet létrehozni a kamera nélkül.

Az ő figyelme az eszköz és az anyagra irányul a maga tiszta formájában és a bennük rejlő lehetőségek kombinációira, amelyek végső soron megalapozzák azt, amit fényképnek nevezünk.” (Részlet Pfisztner Gábor írásából)

 A könyvbemutató után, 19 órától Skála címmel Szabó Dezső legújabb munkáiból nyílik kiállítás a Vintage Galériában.

A Darkroom című könyv a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum együttműködésében valósult meg.

A könyv megvásárolható a bemutató napjától, 2018. november 20-tól a Mai Manó Ház Könyvesboltjában.

A programra való belépés ingyenes.

Nyomtatás

Anti-camera - David Claerbout és Ősz Gábor előadása

Az előadás időpontja: 2018. november 16. 18.00


A Mai Manó Ház kettős előadása egy, a fotográfiára vonatkoztatva provokatív szóösszetételt jár körül, ami arra a ma egyre aktuálisabb gondolatra utal, hogy a telefonjainkkal és digitális fényképezőgépeinkkel dokumentált életünkön túl is létezik világ, csak már hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mit is gondoltunk róla, amikor nem volt ilyen könnyű megörökíteni mindennapjaink eseményeit.

Az anti-kamera szóösszetétel tapasztalataink és ismereteink képek általi közvetítettségére utal, és arra, ami a képrögzítés határain kívül esik, hogy megfoghatatlanságában váljon fontossá.

Az előadások a fotóművészet nem-lefényképezhető világ megörökítésére tett kísérleteit járják körül David Claerbout és Ősz Gábor munkásságán keresztül.

A kettős előadáson az alkotók külön-külön beszélnek munkásságukon keresztül a képrögzítés filozófiai és számukra releváns kérdéseiről.

Bemutatkozásukat a Mai Manó Házban a klasszikus, fotótörténeti megközelítésekhez való viszonyuk indokolja.

Előadásaik a fényképezés mai irányultságainak eredetére kérdeznek rá egy klasszikus fotóstúdió környezetében munkáik párhuzamba állításával, aminek várható eredménye egy elgondolkodtató és új utakat kereső megközelítése a műfajnak.

 

David Claerbout 1969-ben született Belgiumban festészetet tanult Antwerpenben, majd érdeklődése fokozatosan a film és a fotóművészet irányába fordult.

Munkássága leginkább az idő természetével foglalkozó pillanatfelvételekről és mozgóképekről ismert.

Ősz Gábor 1962-ben született Dunaújvárosban.

A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt, majd az amszterdami Rijksacademie posztgraduális képzésén folytatott tanulmányokat.

Jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Konceptuális fotó- és videomunkái a médium alapvető sajátosságait kutatják.

Az előadások angol nyelven zajlanak!

A programra való belépés ingyenes.

Nyomtatás

Friedmann Endre-emlékest a Capa Központban

A közmédia és
a Capa Központ közös szervezésében 2018.
november 5-én, hétfőn, 18 órától a
legendás fotóriporterre, Friedmann Endrére, az MTI
örökös tudósítójára
emlékezünk.


Helyszín: Capa Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)

Az eseményen való részvétel ingyenes.

 


A vendégeket köszönti Kőrösi Orsolya, a Capa Központ ügyvezetője és Cseke Csilla, az MTI Fotószerkesztőségének vezetője, az emlékezés kezdeményezője.

A köszöntők után vetítéssel egybekötve idézi fel Friedmann Endre alakját, életművét Benkő Imre és

Czimbal Gyula, az MTI volt és jelenlegi fotográfusai, valamint Kincses Károly fotómuzeológus.

Kincses Károly: Friedmann Endre, akiből nem lett Robert  Capa

A magyar fotográfia gazdagságát mutatja, hogy nekünk még Friedmannból is több van.

Találkozhattak volna.

Kezet rázhatott volna a két Friedmann Endre például 1948-ban, amikor Robert Capa Budapesten járt.

Ő 1913-ban született és meghalt 1954-ben, a másik, akiről most szó van, 1934-ben született és még

nem oly régen is megivott velem egy pohár házi főzésű sört egy Duna-parti étteremben.

Friedman élete is telis-tele volt hihetetlen történetekkel, miként Capának, legfeljebb másfélékkel.

Az 1948-as randevú elmaradt, s a mi Friedmannunk csak 1963-ban tudta meg,

hogy világhírű elődjével azonos nevet visel.

Azt mondanom sem kell, hogy az a másik meg sohasem értesült itthon ragadt kollégájáról.

Pedig sorsuk több ponton is találkozhatott volna a már említetten kívül is.

Mindketten fotóriporterek voltak, mindketten fényképeztek itthon és a nagyvilág számos pontján,

mindketten megjárták – majd húsz év különbséggel – Vietnam poklát, igaz, csak egyikük jött onnan vissza

a saját lábán, bár az ő életéért sem adtak volna egy fabatkát sem, olyan fertőzést hozott haza.

Mehetett volna külföldre, hívta a Paris Match és a Stern is, de ő nem ment.

Valószínűleg ezért nem csinált világra szólóbb karriert, pedig sok mindene adott volt hozzá.

Tehetsége, szeme, munkabírása, a fényképezéshez való viszonya, ezek mind,

mind nagyon rendben voltak, vannak.

De az ő esetében is bebizonyosodott, hogy Magyarország nem képes az itt született, itt tanult,

itt felnőtt tehetségeit megfelelően helyzetbe hozni.

Sem akkor, sem most.

Maradt Friedmann-nak az MTI, melyhez élete végéig, több mint fél évszázadon keresztül hűséges maradt.

Tizenhét éves korában lépett be az MTI ajtaján, melyet akkor még Magyar Fotó Állami Vállalatnak hívtak, s tulajdonképpen a haláláig ugyanott dolgozott. Negatívok, képek százezrei viselik MTI-s kódját: Fri.

Friedmann-nak szinte mindent kellett fényképeznie.

Kivételesen erős volt az életképek, apró, hétköznapi történetek, emberi karakterek ábrázolásában.

Számtalan közéleti eseményen fényképezett, az április negyedikék, május elsejék, november hetedikék, a VIT-ek,

a szolidaritási nagygyűlések, az úttörő, a KISZ, az Ifjú Gárda, a csehszlovákiai dicstelen bevonulás, a szovjet

csapatok kivonulása…

mindmegannyi szelete az 1950-es évek közepétől a rendszerváltásig és szinte máig tartó időszaknak.

1973-ban több mint négy hónapot töltött Vietnamban.

A rákövetkező évben a Bien Hoában készült, Fogságból a szabadságba képsorával elnyerte a World Press Photo aranyérmét.

(És nem ez volt az egyetlen
elismerése.)

Friedmann Endrének fotóriporter volt a foglalkozása, fotográfus a lelke, és sok, nagyon sok képe került át a fotóművészeti szférába.

Mi meg már csak emlékszünk rá…

Nyomtatás

MÚZEUMPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁSOK KÖZÉPISKOLÁSOKNAK

WEEGEE

A HÍRES, 1935-1960



New York fogalom mindenki számára, a város, amely a fotó-és filmtörténetben sok fotóst

és filmrendezőt megihletett.

A  gazdagok és szegények, a csillogás és a bűnözés városa, ahol bármikor bármi megtörténhet.

Tudta, érezte ezt annak idején a vicces kinézetű és többnyire furcsa, kemény, torz fényképeket készítő

Arthur Fellig, nicknevén Weegee, akinek autósdiója összeköttetésben állt a rendőrséggel, így

gyakran hamarabb érkezett a helyszínre, mint a rendőrök.

Kizárólag éjszaka,  vakus  géppel dolgozott, egyike  volt az  elsőknek, akik  a fotótörténetben

vakus fényképezőgépet használtak.

A Mai Manó Ház múzeumpedagógiai foglalkozásán három különféle nézőpontból közelítünk a kiállítás anyagához,

egy pszichológus, egy fotográfus és egy fotóesztéta segítségével érezzük át és játsszuk el, alkotjuk meg és beszélünk róla vagyis dolgozzuk fel, mit és kiket láthatunk Weegee képein, hogy mitől váltak képei megkerülhetetlenné és milyenek lehettek  azok  a helyzetek,körülmények, amelyekben  Weegee  alkotott.

Munkássága nem csupán a témái miatt vált ismertté, képeinek művészi ereje, drámai hatása, nyers realizmusa
úttörő hatással voltak az elkövetkező fotográfus nemzedékekre.

A foglalkozás során körüljárjuk a bűnelkövetés lélektanát, belekóstolunk a vakuval fotózás rejtélyeibe, és megpróbáljuk megérteni miért és milyen művészeti értéke lehet Weegee képeinek.

A foglalkozás felépítésével, módszertanával, a dinamikus nézőpontváltásokkal  az interaktivitásra helyezzük a hangsúlyt.

A FOGLALKOZÁS SORÁN HASZNÁLT LEGFONTOSABB ESZKÖZÖK, MÓDSZERTANOK ÉS
PEDAGÓGIAI CÉLOK:

-drámapedagógia, kooperatív technikák, művészetterápiás eszközök

-vizuális kommunikációs eszközök használatának elsajátítása (fényképezőgép, festés, storyboard)

-vizuális és verbális készségek fejlesztése

-empátiás készségfejlesztés

-bűnmegelőzés

A FOGLALKOZÁST VEZETŐ TANÁROK:

-Pál Gyöngyi fotótörténész, fotóesztéta

-Trembeczki Péter fotográfus

-Zách Anita pszichológus

A foglalkozások ára:
950 Ft/ fő, melynek ára a foglalkozás
és a kiállítás árát egyaránt tartalmazza.

A foglalkozások időpontja előzetes időpont egyeztetés alapján történik!

Nyomtatás

Hasonló téma